Szoptatási kérdés

IMG_2372

Azt gondolom, hogy az előző generációknak is meg voltak a szoptatással kapcsolatos kérdései, problémái, nehézségei. Nem volt ennyi elérhető információ, segítség. 30-40
évvel ezelőtt nem voltak ilyen elérhető fejőgépek, bimbóvédő, bimbókiemelő, nem volt ennyi dolog, ami meg tudja esetleg könnyíteni ezt az időszakot. Manapság ha az eszközparkból meg tudjuk találni a számunkra megfelelőt, ami tényleg hasznos, akkor szerencsések vagyunk. Fiamnál, nálam ilyen volt egy dupla fejes fejőgép, lányomnál pedig a bimbóvédő volt a legnagyobb segítség. Nehézség ma a társadalmi nyomás, hogy szoptatni „kell”. Orvosként azt gondolom, hogy a szoptatás az optimális a baba számára, mind egészségileg mind lélektanilag. De ezzel a nyomással egy friss anyukát teljesen ki lehet borítani és stresszelni fog, egyre- egyre kínkeservesen keresi az eszközparkból a megoldást, amitől lehet, hogy egyre távolabb kerül az információdzsungelben attól.

Amikor fiammal haza mentem a kórházból akkor 25 évesen, hatodéves orvostanhallgatóként, gőzöm nem volt, hogy mikor mit csináljak. Tudtam, hogy el kell látnom a várva-várt kis szuszogós sírós hasfájós csodám. Többször kértem, hogy ne haragudjon, hogy ilyen lassan találom ki, hogy mi a baja. Úgy másfél hetes volt, amikor már tudtam, hogy most a hasa fáj, most éhes, most kakis, most pisis, most csak anya kell, stb. De az a másfél hét… az bizony hosszú volt. Úgy szoktam mondani, hogy ez volt az az idő, míg kiolvastam a „használati útmutatóját”.
Fiammal a megoldásom a fejés lett. Akármilyen megoldás is volt ez, elengedtem a társadalmi nyomást, elvárást, hogy szoptatni „kell”. Átírtam ezt a mondatot magamban, „az én gyerekem anyatejet fog kapni” mondattá. Ennyi volt a cél, de ezt tudtam teljesíteni.

Lányomnak egy, a fiam által betanított profibb anyuka jutott. Nála tudtam már szinte az első pillanattól, hogy mikor mit szeretne. Kis klónok ők, tehát a lányommal egyébként is könnyebb volt a dolgom. Lányomnál már egyből a fiamnál kikísérletezett hasfájós baba diétám szerint ettem. Tudtam, hogy a sebes mellbimbó az út a fejő felé, kerestem a megoldást, de már tudtam, hogy mik a lehetőségek. Így gyorsan, 3. éjszaka már bimbóvédővel etettem. Nála ez volt a megoldásom 6 hónapos koráig, utána már bimbóvédő nélkül is ment. Ez a megoldás sem volt egy elegáns tankönyvi megoldás. De nekünk jól működött.

Szerintem az a kulcs, hogy tűzzük ki a célt, amit megpróbálunk megvalósítani. A védőnő és a szoptatási tanácsadó is hasznos tippeket adhat, éljünk ezekkel a lehetőségekkel is. Véleményem szerint a legfontosabb, hogy ne daráljon be minket az elvárás, hogy szoptatni „kell”. Enni kell adni a babának, lehetőleg anyatejet, lehetőleg ciciből, lehetőleg bimbóvédő nélkül. Nekem annyi volt a cél, hogy a gyerekeim anyatejet kapjanak minimum 6 hónapos korukig. Részletkérdés, hogy miből, hogyan, nekem legalábbis ez kevésbé számított.

Köszi, hogy elolvastad a bejegyzést!

 

Meddőség huszonévesen 1. rész – inzulinrezisztencia

Ezt a diagnózist általában nem a húszas éveinkben kapjuk. Több oka van ennek. Egyrészt azért nem, mert a mai világunkban kitolódott a gyerekvállalás, így huszonévesen még védekezünk, hogy ne essünk teherbe. Másrészt pedig, ha mégis a húszas éveinkben tervezzük a családalapítást, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy fiatalok vagyunk még, ráérünk, majd összejön. A család is ezt mondja, meg furcsán is veszi ki magát a meddőségen egy húszas „kislány”. Azt figyeltem meg, hogy általában sztereotípiákban gondolkodunk, ha huszonéves akkor még fiatal, előtte még az élet, annyi gyereke lehet még, és bizony egy huszonéves el szeretné ezt hinni, még akkor is, ha érzi, hogy valami nincs rendben a fogantatással.

23 éves voltam, amikor „kopogtattam” a meddőségen. Én azért mentem oda, mert nagyon- nagyon fertőzött vagyok a medicinával, szüleim is orvosok, ebben nőttem fel, édesanyám altató orvosként számos intézményben dolgozott, ahol a meddőség volt a profil, tehát maga a meddőség gondolata be-be villant az agyamba, hiszen benne volt a mindennapjaimban. Ekkor egy éve próbálkoztunk sikertelenül.

Számos dolog megnehezíti a teherbeesést, akár már ilyen fiatalon is. Ma gyakori okok az inzulinrezisztencia, policisztás ovárium szindróma (PCOS), pajzsmirigyalulműködés, endometriózis, korábbi gyulladásos megbetegedések szövődményei pl. petevezető elzáródás. A felsorolásomban csak pár példát említek, számos egyéb oka lehet a meddőségnek.

Direkt olyan példákat vettem elő, melyek egy részében befolyásoló tényező lehet az életmód. 28 éves vagyok, az én generációm fehérlisztből készült ételeken nőtt fel, cukros üdítők, junkfood, gyors felszívódású szénhidrátok, magas szénhidráttartalmú ételek. Ez sajnos egyenes út az inzulinrezisztencia felé. Amikor magas szénhidráttartalmú ételt eszünk, főleg, ha gyors felszívódású a szénhidrát, akkor a szervezetünk egy nagyobb inzulinlökettel válaszol, hogy normalizálja a vércukorszintet. Ha ezt gyakran ismételjük, akár életmódszerűen, akkor a szervezetünk ehhez hozzászokik és az étkezésre  ilyen nagy inzulinlökettel fog válaszolni. Közvetlenül az étkezés után a vércukorszint gyorsan és nagyon magasra nő, erre hatalmas inzulinlöket a szervezetünk reakciója, ennek következtében a vércukrunk az étkezés után röviddel normalizálódik, majd a többlet inzulin miatt tovább csökken, és ismét megéhezünk, ezért megint eszünk és kezdődik újra az ördögi kör. Tehát ha eszünk egy nagy tál túróstésztát, 1-2 órával később már éhesek leszünk. Ilyen típusú táplálkozás mellett meghaladjuk mind szénhidrát-, mind kalóriabevitelben azt a szintet amennyit a szervezetünk igényelne, így sajnos ez az életmód inzulinrezisztenciához, cukorbetegséghez, magas vérnyomáshoz, megnövekedett koleszterinszinthez és elhízáshoz vezet. Ezért ilyen gyakori manapság az inzulinrezisztencia diagnózisa.

Abszolút érintett vagyok a témában, meddőségem egyik oka az inzulinrezisztencia. Tanulva ebből, gyermekeim táplálkozását igyekszem úgy alakítani, hogy figyelek a szénhidrátbevitelre is. Megpróbálom úgy kialakítani az étrendjüket, hogy minimalizálom a direkt cukor bevitelét, törekszem rá, hogy a lehető legkevesebbszer kapjanak fehérlisztből készült ételeket. A köret szinte sosem tészta, ha rizs, akkor basmati, ha krumplipüré, akkor kb. 50% arányban adok hozzá édesburgonyát, répát és zellert.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést!

Szopi – fejés – cici – tápszer

 

Kisfiam 6 hetes koráig szopizott, majd 10 hónapos koráig fejtem neki, kislànyom mindjárt 8 hónapos és szopizik.

Kisfiamnál nagyon sok volt a tejem, minden szopi után fejnem is kellett, 250g-ot hízott hetente 10 kilóig, tehát evett is rendesen, ennek ellenére fejnem is kellett. Már a kórházból hazajövetelkor tiszta seb volt a mellbimbóm, váltott ciciből szopizott, mindkét mellbimbóm sebes volt. Úgy harapott a kis teknős „fogaival”, hogy könnyezett a szemem. Ő pedig sokszor fuldoklott szopi közben, ezalatt azt vettem észre, hogy 8 felé spriccel a tejem, ezt én úgy értelmeztem, hogy ez az ő picuri szájában olyan lehet, mintha nekem slaggal locsolnának a torkomba. Amikor eljutottunk oda, hogy szopi elején én sírtam, amikor leharapta a mellbimbóm, majd szopi közben annyiszor rálövellt a cicim, hogy fuldoklott és mindketten sírtunk, megelégeltem a dolgokat. Elhatároztam, hogy fejni fogok Petinek. Mivel ekkor 3 óránként evett váltott ciciből, innentől 4 óránként fejtem mindkét ciciből egyszerre dupla fejes gépi fejővel. Napi 1500 ml-t fejtem. Ezen a ponton minden ismerősöm elmondta, hogy ezt ne csináljam, mert egy hét múlva már elegem lesz és nem fogok fejni, valamint elapad a tejem. 10 hónapos koráig fejtem, akkor is azért álltam le, mert tesót szerettünk volna. Az a tapasztalatom, hogy a fejés is tudja kellő rendszerességgel alkalmazva ingerelni a tejtermelést, ha van mellette evés, ivás, alvás megfelelő mennyiségben. Nekem a hatodév befejezése miatt külön jól is jött, hogy mindig tele volt a hűtő és a mélyhűtő is lefejt tejjel.

Kislányomnál az volt a célom, hogy ne kelljen a fejőgép, macera egész nap mosogatni és nem lenne korszerű a 2 gyerek ellátása mellett egész nap fejni és a fejőgépet mosogatni. A lányomnál egy dolgot máshogy csináltam, bimbóvédővel etettem 2 napos korától 6 hónapos koráig. Azóta is szopizik (8 hós most) de már nem használom a bimbóvédőt. Nekem abban segített sokat, hogy nem tudta úgy kirágni a cicim illetve a bimbóvédőn úgy vannak a lukak elhelyezve, hogy nem tud sok felé spriccelni a tej. Így küszöböltük ki a fulldoklós/cicileharapós mindketten sírunk szitut. Szerencsére így a mellem is be tudott állni a kereslettel arányosan, Zoé nem fuldoklik, megy a szopizás, csajosabb ütemben megfelelően nő a súlya.

Miért jó az anyatej?

Az újszülöttnek még fejletlen az immunrendszere, bizonyos antitestekhez az anyatejen keresztül jut hozzá. Ezek az antitestek védik bizonyos kórokozókkal szemben, ameddig a saját immunvédelem ki nem alakul. Körülbelül fél éves korra alakul ki az immunrendszer, ezt a fél évet ideális „lefedni”, anyatejjel biztosítani a baba immunvédelmét.

Mi kell a tejtermeléshez?

Tejutak, prolaktin, oxytocin. Ezek általában adottak mindenkinél. Ezeken kívül nyugalom, alvás, folyadék és megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagok bevitele.

Miért nem megy akkor mindenkinek a szopizás?

A legnagyobb ellenség a stressz. Friss anyukakènt pedig mindenkitől kapjuk a kéretlen jótanácsokat, meg szeretnénk felelni, közben el kell látni a babát, de fáj a gátmetszés/ öltések, császáros seb… Bedurrantak a cicik, sebesek a bimbók… ha nincs azonnal elég tej, akkor eluralkodhat rajtunk a pánik, hogy akkor mit fog enni a baba és könnyen a tápszer után nyúlunk.

Kislányom 6 hónapos volt, amikor egy hétig olyan stressz ért, amit nem tudtam ignorálni, szinte teljesen elapadt a tejem. Nekem, aki a fiamnak napi 1,5 litert fejtem. Egy héten keresztül  minden éjszaka órákon át próbáltam fejni, nem igazán jött semmi a melleimből, de ingerelte és addig hagytam rajta a fejőgépet, ameddig nem indult el a tej, valamint azt mondogattam magamban, hogy nem létezik, hogy aki tud 1,5 liter tejet termelni/nap, annak elapad a teje. Egy igen küzdelmes hét alatt szerencsére rendeződött a helyzet, a lányom meg nem fogadott el semmit semmiből így egész nap cicin volt, tehát ingerelte ő is a tejtermelést.

Az a véleményem, hogy szuper, ha a baba tud szopizni, az anyatej a legideàlisabb tàpanyag a számára, az anyatej összetétele igazodik a baba koráboz, igényeihez, az immunrendszerének is fontos támpillére, pszichológiailag is optimális, a kötődés szempontjából is fontos. A baba normál bélflórájának kialakulását is elősegíti az anyatej összetétele valamint az anya mellének flórájával történő direkt kontakt. Ha valamiért a szoptatás nem megy, akkor még mindig ott a lehetőség a fejésre. Ugyan a direkt mellkontakt ebben az esetben kimarad, mégis anyatejet kap a baba. Ha a fejés sem működik, akkor lehet donortejjel táplálni valamint a mai modern tápszerek olyan összetétellel rendelkeznek, mely szintén megfelelő a baba számára. A szopizós, a lefejt tejet fogyasztó, a donortejjel táplált valamint a tápszeres babák anyukái is ugyan olyan jó mamik, minden anyuka a legjobbat szeretné a gyerekének és az a meglátásom, hogy a legjobb tudása illetve lehetőségei szerint ezt biztosítja is.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést!

Továbbtanulás- gyerekvállalás- munka

Az én életemben a továbbtanulás jött először. Érettségi után jött az orvostanhallgató élet, hatalmas élményekkel, barátokkal, bulikkal, tudománnyal, brutális szorgalmi időszakokkal és még brutálisabb vizsgaidőszakokkal, tanulós Karácsonyokkal és minden egyéb nehézséggel, szépséggel.
Ez egy szuper, komoly, mély, tapasztalatszerzős időszak volt.
6 év az orvosi, másodévben megismerkedtem a férjemmel (nem orvos, közgazdász), majd harmadév közepén össze is házasodtunk 2012-ben. Esküvő után szerettünk volna családot alapítani, eltelt egy év és nem voltam állapotos. Én alapvetően türelmetlen típus vagyok, de nem félretéve addigi tanulmányaim, motoszkált az agyamban, hogy valami nem stimmel, miért nem fogan meg a baba egy 22 éves nő és egy 26 éves férfi esetében.

Elkezdtük a kivizsgálásokat, gyorsan ki is derült, hogy nekem PCOS és inzulin rezisztenciám van. Ezután volt diéta, sport, gyógyszerek, hormonok, inszeminációk, spontán terhesség, skarlátfertőzés majd vetélés. Itt tartottunk 2014 áprilisában. Ekkor jött a lombikprogram. Ennek segítségével végre várandós lettem, és 9 hónap múlva megszületett az első KisCsodám, Péter Benjámin. Ne rohanjunk így előre, a lombikprogram az ötödéves vizsgaidőszakomra esett, majd mikor már állapotos voltam, indult a hatodév, 7 hetesen mentőgyakorlat, 9-16. hétig gyerekgyógyászat gyakorlat, 17 hetesen gyerekgyógyászat szigorlat. Eddig a pontig a 6. héttől minden nap kaptam infúziót, mert hyperemesis gravidarum vagyis vészes terhességi hányás-om volt. Ezután jött a sebészet gyakorlat, majd szigorlat, majd belgyógyászat gyakorlat majd szigorlat majd neurológia gyakorlat, itt már a szigorlat helyett Peti született.
A 17. héttől màr csak 2-3 naponta volt szükség az infúzióra. Amikor Peti hat hetes volt, otthon hagytam Anyukámnak 2-3 órát, mert elmentem szakdolgozatot védeni, majd 5 hónapos koráig „csak” babáztam, aztán vissza a suliba, nőgyógyászat gyakorlat majd szigorlat, pszichiátria gyakorlat majd szigorlat és neurológia szigorlat, majd 2015 novemberében államvizsga. Elgondolkodtam ezen a ponton, hogy pici még az én Petim, hogy bölcsis legyen és szeretnénk neki tesót, vagy elkezdek dolgozni szeptembertől vagy most legyen Petinek tesója, hát belevágtunk megint, most nem a lombik programba, mert voltak fagyasztott blastocysták a „Petis lombik ciklusból”. Így elmentünk a „Fagyibölcsibe” a többiekért. 2016. márciusban állapotos lettem Zoéval, itt „csak” 2-3 naponta kellett infúzió a 20. hétig, onnan kb heti 1x, illetve „csak” itthon voltam a Petimmel és vártuk a tesót.

Aztán megszületett a 2. KisCsodám, Zoé, aki most 7 hónapos. 21 hónapos lesz amikor bölcsibe megy én pedig dolgozni. Zoé 4 hónapos kora óta Peti bölcsis nagyfiú már.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy választhattam azt az opciót, hogy először a családalapítás, aztán a karrier, tudom, hogy ez ma itthon egy kivételes helyzet, meg is becsülöm nagyon.
Hatodévben amíg a gyakorlataimat teljesítettem Petire vigyázással telt a Férjem, Anyukám és Apukám összes szabadsága, de megszültük azt a diplomát így családilag. Köszönöm nekik a támogatást.

Imádok itthon babázni és nézni, ahogy a KisCsodáim felfedezik a világot, mindemellett várom azt is, hogy elkezdhessem a hivatásom gyakorlását is.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést!

Here I am…

 

 

Kedves Anyukák, Kismamák!

Elsősorban Nektek írok, és köszöntök mindenki mást is az oldalamon, aki olvassa a blogbejegyzéseim!

Dr. Udvardi Réka vagyok, 2015. Decemberében végeztem a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán.

2 gyerkőc boldog anyukája vagyok, 2015.02.24-én megszületett az én „nagy fiam” Péter Benjámin.
2016.12.21-én megszületett a „kicsi lányom” Zoé Hanna.
Peti lombikbaba, Zoé pedig az én kis fagyicsodám.

2018 január óta gyakorlom a hivatásom, a Szülészet-Nőgyógyászat szakterület a fő csapásvonal.

A Szent Margit Kórház Szülészet-Nőgyógyászatán, a Szent Margit Rendelőintézet Csobánka téri Rendelőjében, illetve a Margit Medical Centerben gyakorlom a hivatásom.

Anyaként, orvosként, gondolkodó nőként a mai rohanó világunkban fontosnak tartom az információk rapid áramlását, elérhetőségét. Azért hoztam létre ezt az oldalt, hogy megosszam Veletek a tapasztalataim, gondolataim, ötleteim, információim.

Az itt olvasható tartalmak nem minősülnek orvosi ajánlásnak, a távgyógyítást nem pártolom, orvosként azt mondom, hogy a beteget lássa orvos.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést!