Azt gondolom, hogy az előző generációknak is meg voltak a szoptatással kapcsolatos kérdései, problémái, nehézségei. Nem volt ennyi elérhető információ, segítség. 30-40
évvel ezelőtt nem voltak ilyen elérhető fejőgépek, bimbóvédő, bimbókiemelő, nem volt ennyi dolog, ami meg tudja esetleg könnyíteni ezt az időszakot. Manapság ha az eszközparkból meg tudjuk találni a számunkra megfelelőt, ami tényleg hasznos, akkor szerencsések vagyunk. Fiamnál, nálam ilyen volt egy dupla fejes fejőgép, lányomnál pedig a bimbóvédő volt a legnagyobb segítség. Nehézség ma a társadalmi nyomás, hogy szoptatni „kell”. Orvosként azt gondolom, hogy a szoptatás az optimális a baba számára, mind egészségileg mind lélektanilag. De ezzel a nyomással egy friss anyukát teljesen ki lehet borítani és stresszelni fog, egyre- egyre kínkeservesen keresi az eszközparkból a megoldást, amitől lehet, hogy egyre távolabb kerül az információdzsungelben attól.

Amikor fiammal haza mentem a kórházból akkor 25 évesen, hatodéves orvostanhallgatóként, gőzöm nem volt, hogy mikor mit csináljak. Tudtam, hogy el kell látnom a várva-várt kis szuszogós sírós hasfájós csodám. Többször kértem, hogy ne haragudjon, hogy ilyen lassan találom ki, hogy mi a baja. Úgy másfél hetes volt, amikor már tudtam, hogy most a hasa fáj, most éhes, most kakis, most pisis, most csak anya kell, stb. De az a másfél hét… az bizony hosszú volt. Úgy szoktam mondani, hogy ez volt az az idő, míg kiolvastam a „használati útmutatóját”.
Fiammal a megoldásom a fejés lett. Akármilyen megoldás is volt ez, elengedtem a társadalmi nyomást, elvárást, hogy szoptatni „kell”. Átírtam ezt a mondatot magamban, „az én gyerekem anyatejet fog kapni” mondattá. Ennyi volt a cél, de ezt tudtam teljesíteni.

Lányomnak egy, a fiam által betanított profibb anyuka jutott. Nála tudtam már szinte az első pillanattól, hogy mikor mit szeretne. Kis klónok ők, tehát a lányommal egyébként is könnyebb volt a dolgom. Lányomnál már egyből a fiamnál kikísérletezett hasfájós baba diétám szerint ettem. Tudtam, hogy a sebes mellbimbó az út a fejő felé, kerestem a megoldást, de már tudtam, hogy mik a lehetőségek. Így gyorsan, 3. éjszaka már bimbóvédővel etettem. Nála ez volt a megoldásom 6 hónapos koráig, utána már bimbóvédő nélkül is ment. Ez a megoldás sem volt egy elegáns tankönyvi megoldás. De nekünk jól működött.

Szerintem az a kulcs, hogy tűzzük ki a célt, amit megpróbálunk megvalósítani. A védőnő és a szoptatási tanácsadó is hasznos tippeket adhat, éljünk ezekkel a lehetőségekkel is. Véleményem szerint a legfontosabb, hogy ne daráljon be minket az elvárás, hogy szoptatni „kell”. Enni kell adni a babának, lehetőleg anyatejet, lehetőleg ciciből, lehetőleg bimbóvédő nélkül. Nekem annyi volt a cél, hogy a gyerekeim anyatejet kapjanak minimum 6 hónapos korukig. Részletkérdés, hogy miből, hogyan, nekem legalábbis ez kevésbé számított.

Köszi, hogy elolvastad a bejegyzést!

 

 

Kisfiam 6 hetes koráig szopizott, majd 10 hónapos koráig fejtem neki, kislànyom mindjárt 8 hónapos és szopizik.

Kisfiamnál nagyon sok volt a tejem, minden szopi után fejnem is kellett, 250g-ot hízott hetente 10 kilóig, tehát evett is rendesen, ennek ellenére fejnem is kellett. Már a kórházból hazajövetelkor tiszta seb volt a mellbimbóm, váltott ciciből szopizott, mindkét mellbimbóm sebes volt. Úgy harapott a kis teknős „fogaival”, hogy könnyezett a szemem. Ő pedig sokszor fuldoklott szopi közben, ezalatt azt vettem észre, hogy 8 felé spriccel a tejem, ezt én úgy értelmeztem, hogy ez az ő picuri szájában olyan lehet, mintha nekem slaggal locsolnának a torkomba. Amikor eljutottunk oda, hogy szopi elején én sírtam, amikor leharapta a mellbimbóm, majd szopi közben annyiszor rálövellt a cicim, hogy fuldoklott és mindketten sírtunk, megelégeltem a dolgokat. Elhatároztam, hogy fejni fogok Petinek. Mivel ekkor 3 óránként evett váltott ciciből, innentől 4 óránként fejtem mindkét ciciből egyszerre dupla fejes gépi fejővel. Napi 1500 ml-t fejtem. Ezen a ponton minden ismerősöm elmondta, hogy ezt ne csináljam, mert egy hét múlva már elegem lesz és nem fogok fejni, valamint elapad a tejem. 10 hónapos koráig fejtem, akkor is azért álltam le, mert tesót szerettünk volna. Az a tapasztalatom, hogy a fejés is tudja kellő rendszerességgel alkalmazva ingerelni a tejtermelést, ha van mellette evés, ivás, alvás megfelelő mennyiségben. Nekem a hatodév befejezése miatt külön jól is jött, hogy mindig tele volt a hűtő és a mélyhűtő is lefejt tejjel.

Kislányomnál az volt a célom, hogy ne kelljen a fejőgép, macera egész nap mosogatni és nem lenne korszerű a 2 gyerek ellátása mellett egész nap fejni és a fejőgépet mosogatni. A lányomnál egy dolgot máshogy csináltam, bimbóvédővel etettem 2 napos korától 6 hónapos koráig. Azóta is szopizik (8 hós most) de már nem használom a bimbóvédőt. Nekem abban segített sokat, hogy nem tudta úgy kirágni a cicim illetve a bimbóvédőn úgy vannak a lukak elhelyezve, hogy nem tud sok felé spriccelni a tej. Így küszöböltük ki a fulldoklós/cicileharapós mindketten sírunk szitut. Szerencsére így a mellem is be tudott állni a kereslettel arányosan, Zoé nem fuldoklik, megy a szopizás, csajosabb ütemben megfelelően nő a súlya.

Miért jó az anyatej?

Az újszülöttnek még fejletlen az immunrendszere, bizonyos antitestekhez az anyatejen keresztül jut hozzá. Ezek az antitestek védik bizonyos kórokozókkal szemben, ameddig a saját immunvédelem ki nem alakul. Körülbelül fél éves korra alakul ki az immunrendszer, ezt a fél évet ideális „lefedni”, anyatejjel biztosítani a baba immunvédelmét.

Mi kell a tejtermeléshez?

Tejutak, prolaktin, oxytocin. Ezek általában adottak mindenkinél. Ezeken kívül nyugalom, alvás, folyadék és megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagok bevitele.

Miért nem megy akkor mindenkinek a szopizás?

A legnagyobb ellenség a stressz. Friss anyukakènt pedig mindenkitől kapjuk a kéretlen jótanácsokat, meg szeretnénk felelni, közben el kell látni a babát, de fáj a gátmetszés/ öltések, császáros seb… Bedurrantak a cicik, sebesek a bimbók… ha nincs azonnal elég tej, akkor eluralkodhat rajtunk a pánik, hogy akkor mit fog enni a baba és könnyen a tápszer után nyúlunk.

Kislányom 6 hónapos volt, amikor egy hétig olyan stressz ért, amit nem tudtam ignorálni, szinte teljesen elapadt a tejem. Nekem, aki a fiamnak napi 1,5 litert fejtem. Egy héten keresztül  minden éjszaka órákon át próbáltam fejni, nem igazán jött semmi a melleimből, de ingerelte és addig hagytam rajta a fejőgépet, ameddig nem indult el a tej, valamint azt mondogattam magamban, hogy nem létezik, hogy aki tud 1,5 liter tejet termelni/nap, annak elapad a teje. Egy igen küzdelmes hét alatt szerencsére rendeződött a helyzet, a lányom meg nem fogadott el semmit semmiből így egész nap cicin volt, tehát ingerelte ő is a tejtermelést.

Az a véleményem, hogy szuper, ha a baba tud szopizni, az anyatej a legideàlisabb tàpanyag a számára, az anyatej összetétele igazodik a baba koráboz, igényeihez, az immunrendszerének is fontos támpillére, pszichológiailag is optimális, a kötődés szempontjából is fontos. A baba normál bélflórájának kialakulását is elősegíti az anyatej összetétele valamint az anya mellének flórájával történő direkt kontakt. Ha valamiért a szoptatás nem megy, akkor még mindig ott a lehetőség a fejésre. Ugyan a direkt mellkontakt ebben az esetben kimarad, mégis anyatejet kap a baba. Ha a fejés sem működik, akkor lehet donortejjel táplálni valamint a mai modern tápszerek olyan összetétellel rendelkeznek, mely szintén megfelelő a baba számára. A szopizós, a lefejt tejet fogyasztó, a donortejjel táplált valamint a tápszeres babák anyukái is ugyan olyan jó mamik, minden anyuka a legjobbat szeretné a gyerekének és az a meglátásom, hogy a legjobb tudása illetve lehetőségei szerint ezt biztosítja is.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést!